“Kiálts! Ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek!” (Ézs 40,9b)

 

A kiáltás és az éneklés a legmesszebbre ható emberi hang. Ha Istenhez kiáltunk, ha Isten dicsőségére éneklünk, zenélünk, akkor különös megtapasztalásban lehet részünk: arra készülünk, hogy messzire kell küldenünk a hangunkat. Ehelyett megérezzük azt, amiről Pál apostol így vall: “hiszen nincs messzire egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17,27b)

 

Advent harmadik vasárnapján megtöltötte templomunkat a népes gyülekezet, betöltötte a teret a gyerekek és profi énekesek, zenészek hangja, Isten igéjének megszólító üzenete.

 

A Schola Academica Gyerekkara – karvezető Héja Benedek és Kozma Anikó – Bach 61. kantátáját adta elő a liturgiába építve. Közreműködött még az evangélikus gyülekezet énekkara — karvezető Mechler Anna, az orgonánál Pál Anikó szolgált.

 

Kísérjen minket biztatása továbbra is: Kiálts! Ne félj! Énekelj az Úrnak új éneket! Nincs messze, hallja, érti; jelenlétével, megtartó erejével, szeretetével válaszol.