Nagy érdeklődés mellett megnyílt a Budakeszi Evangélikus Kulturális Estek keretében megrendezett képzőművészeti kiállítás, mely az Ars Sacra Fesztivál sorozat része is egyben.
A kiállítás Lacknerné Puskás Sára lelkész köszöntője, Dr. Lackner Pál igehirdetése, Benczúr László építész templombemutatója és Dr. Harmati Béla László művészettörténész méltatása, valamint Huszár Botond orgonajátéka után ünnepélyesen megnyílt.
A kiállítók:
+Balogh Éva – kerámia
Beliczay Zsófia – textil, érmék
Bukrán Edit – kerámia
Kisteleki Margit – selyem festmények
Dr. Harmati Béla László művészettörténész az alábbi gondolatokkal nyitotta meg a kiállítást:
Ars Sacra fesztivál Budakeszi, evangélikus templom
„Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!” (Jn 13,34) ezzel az igeszakasszal, mint mottóval kerül idén megrendezésre az Ars Sacra fesztivál országszerte.
A Budakeszi evangélikus templom szakrális terében, mely maga is egy építészeti műalkotás négy ihletett művész munkáiból tekinthetünk meg most egy igényes válogatást. Balogh Éva, Beliczay Zsófia, Bukrán Edit és Kisteleki Margit ABC sorrendben a négy alkotó, akiknek több munkáját is megcsodálhatjuk ezen a héten. Négy művész, négy különböző, önálló egyéniség, akiknek munkásságát mégis összeköti a transcendens iránti tisztelet, a teremtő Isten szolgálatának igyekezete.
Beliczay Zsófia munkái is kísérletezésről, a felhasznált anyagok szeretetéről szólnak. Hímzett nemezből készült oltárterítői példaszerűek több szempontból is. Az egyházi év liturgikus színei szerint készített oltárterítői visszafogottak, magasztosan lényegre törőek. A szimbólumokat megfelelő méretben ábrázolják és arról az alkotói szerénységről tanúskodnak, ami sokszor hiányzik templomainkból, az ábrázolni kívánt lényeg iránt érzett alázatról, arról, hogy nem önállóan szerepelni szeretne, hanem szolgálni akar és ezáltal válik kiemelkedővé. Zsófia sokoldalúságának másik példája a kiállításban szereplő érmek. Érmet készíteni nehéz. Az ábrázolt évforduló, személy vagy helyszín lényegének megragadása nem egyszerű feladat. Üzenetet kell hordoznia, tisztelegnie kell egy személy vagy évforduló előtt úgy, hogy egyben kifejező és magasztos legyen. El kell találni a kép és a szöveg arányát is. Ezeket az itt kiállított érmeket érdemes közelebbről is szemügyre venni. Letisztultak, lényegre törőek.
Bukrán Edit kerámiái is kísérletező kedvről, kiemelkedő szakmai tudásról tanúskodnak. Kiállított munkái a felületek és textúrák, a formák és a színek, a máz és a határvonalak összhangját kutatják. Legyen az karcolt technika vagy kavicsszerű formák és lágyabb agyagfelület merész keverése, munkái külön-külön és egyben is harmóniát alkotnak. A lágy vonalú máz és a durvább, szinte szemcsés mozaikkövek kontrasztja izgalmas egységbe forr munkáiban. Szintén bátran nyúl hozzá a színekhez. Mély fényű platina vagy csillogó arany, merész csíkozás vagy lágy átmenet, bármit is válasszon a művész mégis minden egyes tárgyon sikerül elérni az összhangot, az egyensúlyt. Váza vagy tál, edény vagy szobor, csigaforma vagy kacsafejű tál mind önálló egységet alkotnak. Edit munkái az egyik legősibb anyag, az agyak felhasználásának határait kutatja és ad minden esetben egyedi választ a feltett kérdésekre.
Végül pedig, de nem utolsó sorban Kisteleki Margit batikolt selyemképeit csodálhatjuk meg a kiállításon. Képeit nézve óhatatlanul eszembe jut gyerekkorom, és elnézést kérek a személyes vonatkozású példáért. Édesanyám, aki mielőtt gobelinszövéssel foglalkozott volna sokáig selyemfestéssel foglalkozott. Még mindig előttem van az egyik szobánk közepén keretes vázra kifeszített nagy, fehér hernyóselyem felület mely előtt állva elképzelte a készítendő művet, majd hirtelen mozdulatokkal felvitte rá a festéket. Javítani, korrigálni nem lehet, minden ecsetvonás végleges, megmásíthatatlan. Én pedig gyarló módon kis motorommal mindig elrohantam alatta, hogy inkább rám figyeljen, ne másra. Edit azonban jól tudja, és erről tanúskodnak képei és csendéletei, hogy a selyem felülete minden másnál jobban kihozza a színeket. A selyem természetessége lehetővé teszi, hogy az elkészült mű mindig frissességet és elevenséget sugározzon. Noha már borongós, esős ősz van, a folyosón végig sétálva a szemlélődő felvidul a képek láttán, a csendéletek pozitív energiával töltik fel.
Ars Sacra hét van, azaz ez a hét a szent művészetről, a művészet szenttel való kapcsolatáról szól. Ahogy a szervezők felhívásában is szerepel a szándék: „Legyünk nyitottak a hit ihlette, szakrális művészeti alkotások felé és engedjük, hogy erőforrássá váljanak életünkben!” Valóban fontos, hogy időről időre megtapasztaljuk a művészet pezsdítő, gyógyító, iránymutató szerepét. A reánk mindannyiunkra váró nehéz időszak előtt szolgálják ezek a művek lelkünk épülését, mert ha megnyitjuk szívünket, befogadjuk a szépet, közösen építhetjük a szeretet kultúráját!
Erős vár a mi Istenünk!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Fotók: Virágh Beáta és Virágh Szabolcs
Fotó galéria ide kattintva érhető el.
További médiamegjelenések:
https://www.evangelikus.hu/hireink/kultura/szakralis-muveszet-budakeszin